Folyóiratok

Miért gyűrődnek a térd, amikor guggolnak. ELSŐ KÖNYV.

Kalangya, I. Szirmai Károly: Vihar a Dunán Augusztus vége felé járt az idő. De bátran lehetett volna október közepe is. Annyira lehűvösödött. Nyugat felől egyre füstölgött az ég, s nagygomolyú, hamuszürke felhőket hömpölygetett napkeletnek. Ám eső nem esett. Pedig napok óta ígérgette magát. Háromszor annyi port kavargatott a szél, mint máskor.

S a por a lelombozatlan eperfáktól a legkisebb zugig belepett mindent. Akár a reménytelenség. Mert a földtelen és pár holdas gazda kifogyott a magabiztatásból, hogy munkát is kaphat. A feles, harmados is részes fogalom kezdett lassan kiveszni a faluból. Ami mezei munka akadt, azt a tehetősebbje háza népével amikor guggolnak végezte el.

Mert takarékoskodni kellett.

Párás, langyos meleget hagytak maguk mögött, a nedves földben burjánzó növények betegesen dús illatát. Itt kint, a csendes kertben, a hosszan elnyúló bakhátak színesen pompázó dáliái fölött már sárgult az égbolt kékje, és ősziesen hűvös volt a levegő. A díszcserjeiskola rendre nyírt ágyásai mögül koromfekete, tömzsi kutya loholt feléjük. Nemcsak farkát csóválta, egész fara rázkódott az örömtől. Aztán váratlanul a földre ereszkedett, és hasán csúszva közelítette meg őket.

Soha még annyi adót nem fizetett a gazda. S óta csendesen haldokolni kezdett a falú és haldokolni a paraszt. De saját osztályának agonizálására még mindig nem eszmélt rá. Mert látta, hogy vannak még olyanok, akik élnek és lélegzenek.

Meg: mert csökönyösen lusta volt a gondolkodásra. És szívós, makacs gyökerű, akár a tarack. S így egyelőre eléldegélt még a pár garasos semmiből. Hiszen majd csak lesz valahogy. Majd csak elintézik odafönn a szegény ember sorsát. Régi nyavalyája volt ez a parasztnak. Még a jobbágyidőkből maradt vissza vérében.

Augusztus vége felé járt az idő. Nagy, őszi zúgással üzengettek a messzeségbe a nyárfák. A Fruška Gora lábánál sárga habosan forrott-sistergett a Duna.

miért gyűrődnek a térd, amikor guggolnak

S odafönn, az alacsony dombtetőn: csendesen aludtak a porlepte falu ölbe tett kezes, festett arcú házikói. Vékony madárhangon megnyikorgott a felső parasztház folyosóról nyíló lécajtaja, Szürke ruhás, fedetlen fejű fiatalember állott a garádics alján.

A térde foltozott volt, s a kezében zsírtól fénylő cipőket tartott.

Csonttörések és kezelésük

A cipők víztől martak voltak, kemény bőrűek. Kémlelőn nézett szét a füstölgő égen. Rendes, szabályos arcán nem volt semmi különös. Talán csak az elkedvetlenedés csöppnyi árnyéka. Előtte foszlós, szürke kötélen fehér és tarka rongyot ingatott a szél. Odébb néhány éhes, nagy fejű kacsa hápogott.

Egyre hajtogatták a fejüket. Az utcára szerettek volna kimenni, eprezni. Mert a nagy, sárga udvaron semmi ennivalót sem találtak. Nem volt ott még fűszál sem. Egészen hátul nagy halom komlókaró támaszkodott a magas kerítésnek. Már régóta ott hevert tüzelőnek, mert az eső, hó és nap szürkére szívta.

miért gyűrődnek a térd, amikor guggolnak

A karók az öreg Thuróczy András néhai harmincholdas komlósának voltak maradványai. Ennyit mentett meg a tönkremenés után. A fiatalember a tönkrement földbirtokosnak volt a fia. Szintén Andrásnak hívták. Most ott lakott apjával és anyjával a bátyja által bérelt felső parasztházban.

Folyóiratok

Az ő kegyelemkenyerén éltek. András végighaladt a nagy udvaron, és a bekent cipőket feltette a komlókarókra szikkadni. Már vissza akart indulni, mikor megzörrent a nagyházhoz ragasztott, apró szemű nádfedeles vityilló lécajtaja.

miért gyűrődnek a térd, amikor guggolnak

Barna arcú, fiatal leány jött amikor guggolnak. Szeme úgy virított, mint a kék mezei virág. A haját meg akár rokkáról fonták volna vékony copfokba.

A karcsú törzsön ringó, fiatal testet sokrojtú és sokszínű, világos gyapjúkendő melengette.

Így szüntethető meg a térdkalács kattogása! - klastrompuszta.hu

Barna kezei nagy karaj, fehérbélű kenyeret tartottak, melybe kényeskedőn harapott bele ki-kivillanó, fehér, apró fogaival. Mit csináljunk mást?

Mások egész héten át ott laknak. De hát nem is a halért megyünk ki.

Rónaszegi Miklós. Hínáros tenger. Kolumbusz első útjának regénye

Az sem rossz. Mit gondolsz Ondró? Nem mehetek én sehová sem. Nem ügyvédnek? Persze, nincs állásod. Lehotzky Zelenkának sincs.

Szegény ő ahhoz. Egy másik faluba. A pán farár fia, a Janó is elment. Most podbelezsnik… S most elvette a Zuzkát.

Ájvé veterán Ne zavarjon, pad meg behatárol mozgásban, földön szabadabb vagy. Előttem írták lehet variálni, akár nehezíteni vagy könnyíteni felhúzott lábbal. Az se jó, ha nagyon leengeded pad esetén és túl mélyről indítod, padlón nincs ilyen gond, mivel mint írtad behatárol.

S itt kérdőn rásugarazta búzavirágos tekintetét a fiúra. Amaz töprengve állott, s lenézet a földre. Anka szintén lehajtotta fejét, s a foszlós kenyérbelet kezdte apróra tépni. S kedvesen hívogatni kezdte a tyúkokat: — Pi, pi, pi, pi… — Odaadom nékik. Nekem már nem kell — s megingatta a derekát, úgyhogy hullámozva fodrozódott fel sokrétű szoknyája.

S morzsát szórt a földre. S csak azért se nézett fel Andrásra. Kellett a pénz. S kukoricát se, tudna venni.

  • The Project Gutenberg eBook of A Vörös Regina, by AUTHOR.
  • Rónaszegi Miklós. Hínáros tenger. Kolumbusz első útjának regénye - PDF Free Download
  • Vajdasági Magyar Digitális Adattár
  • Csípőízületi gyulladás 2. fokozatú kezelése
  • Lábízületi betegségek kezelésére szolgáló tabletták

Ki bolond semmiért tartani? Milyen kisleány voltál még akkor! A felvégi luteránus templomban delet harangoztak. Bemegyek, Anka. Mindjárt hazajön Vladó. A amikor guggolnak vasnyelve kattogva zörrent.

  • Calaméo - Stephen King - Az - 2. kötet
  • Csonttörések és kezelésük
  • The Project Gutenberg eBook of Tündérkert by Zsigmond Móricz
  • Fájó derék alsó része
  • Vállízület esési sérülése

A szúrós nézésű, tüskés szemöldökű Vladó lépett be. Tanító volt a tót iskolában. S harmincéves, nőtlen fiatalember.

Az egyik füles karosszékben ül, közvetlenül az olvasóterem ajtaja mellett, és figyeli, ahogy Mike végez a néhány utolsó esti olvasóval — egy idős hölggyel, aki papírfedelű rémregényeket szorongat, egy férfival, akinél egy hatalmas kötet van a polgárháborúról, meg egy vézna sráccal, aki arra vár, hogy kivehessen egy regényt, melynek a fölső sarkába, a fóliára hétnapos kölcsönzési címke volt ragasztva. Bill látja, hogy ez az ő legutóbbi regénye, de egy csöppet sem lepődik meg, és nem érzi, hogy a fölfedezés különösebben megdobogtatná a szívét. Úgy érzi, ő már nem lepődik meg semmin, és hogy véletlen fölfedezések nincsenek, ez csak érzéki csalódás, amiről a végén úgyis kiderül, hogy álom volt csupán. Egy csinos lány skót kockás szoknyában, amit nagy arany biztosítótű tart össze Úristen, évek óta nem láttam ilyet, gondolja Bill, megint divatba jön?

Rendszerint szürke ruhát viselt, és mindig sietve és halkan járt. Olyan volt, mint a szürke árnyék. Sokszor nem is hallották, amikor hazajött. A széles, sárgaföldes folyosón felakasztotta hamuszürke kalapját a fogasra, odalépett az utcaajtóba állított, szúnyoghálón ágyhoz komárnyikhozfélrelebbentette a függönyt, és világoszöld fedelű könyvet vett ki.

miért gyűrődnek a térd, amikor guggolnak

Utána leült a puhafa asztalhoz, melyet előkerülő édesanyja nehéz színű, vörös-lila tótabrosszal takart le. Vladó csak éppen hogy felemelte kissé fejét, de nem nézett rá az öregasszonyra, és nem is köszönt. A köszönést mar reggel elintézte. Amaz rossz lábaival visszakínlódott a nyári konyhába, s mikor a nehéz vastálcáról az asztalra rakta a krumplileveses porcelántálat s marhapörkölttel a vaslábost, beszólt a téli konyhából az utcai szobába: — Thuróczy, gyere, tálalva van.

Asztalon az ebéd. Tudta, hogy nem szívesen látott, de nem volt hová meghúzódnia. Vladó valamicskét felemelte a fejét, és visszamorgott egyiknek és másiknak. Majd tovább olvasta a könyvet. Az öreg Thuróczy újságot barikádozott maga elé, mely mögül csak kopasz feje vöröslött ki, fényes-gömbölyűen.

Meg lecsüngő, őszes szemöldöke.